“A repkény övezte tört oszlopot jelző mű hamuszínű márványból 1854-ben készült Pesten, Gerenday Antal dicséretesen ismert mü-teremében, s a nagy férfiú sírja felett a csekei sírkertben 1856. máj. 18-án lepleztetett le, a résztvevők roppant tömegének jelenlétében, megható, komoly ünnepélyességgel. Azóta minden év májusában megújult ez emlékünnep, melyre az ország távolabb részeiből is, de különösen a nagy fiára büszke Szatmármegye felsőbb és alsóbb osztályú lakossága nagy számmal gyülekezett össze, hogy a tavasz első virágaival hintse be sirját annak, kinél áldottabb, tisztább emléket e hazának egy fia sem hagyott hátra.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 19. sz.)
“Ö volt az első, a ki oly sokoldalú tanulmánynyal lépett föl abban az időben, mikor minden, még oly tehetségtelen irót is tárt karokkal fogadott a lelkesültek tábora. Ő alapította meg a magyar kritikai vizsgálódást, s ha egyéb érdeme nem volna, már ez is halhatatlanná tenné nevét örökre, főkép, ha ide számítjuk dramaturgiai értekezéseit is, a melyeket Korner Zrínyijéről és a komikumról irt. Nincs magyar aesthetikus, ki oly termékenyítőleg hatott volna az utána következő írókra, mint Kölcsey s a kinek felfogása alapjában még ma is jóformán épen oly helyes volna, mint korában volt.” Forrás: (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 32. sz. augusztus 10.)