A szatmári Erdőháton a sírversírást egészen költői szinten mívelte néhány fejfaíró, így akár sírvers-költészetként is említhetjük a fejfákon olvasható írásos emlékeket. Erdész tanulmányában átfogó képet nyújt számunkra a környék ezen népi hagyományáról.1 Az etnográfus pótolhatatlan jelentőségű kutatásából számos az egész térségre jellemző sajátosságokat, de kifejezetten Szatmárcsekére vonatkoztatható adatokat is megtudhatunk. Ebből ki kell emelni, hogy a fejfaíró és a fejfafaragó sokszor nem ugyanaz a személy. Ez azért fontos, mert így könnyebben megérthetjük, hogy a fejfaírókat általában az elhunyt hozzátartozói kérik fel, hogy verses emléket véssen a fejfára. Volt olyan fejfafaragó, aki arra kényszerült, hogy újabb és újabb sírverseket találjon ki, de sokan a ismerősök kérésére lettek ismert népi verselőkből sírvers írók. Napjainkban Szatmárcsekén egy fejfaíró él és alkot, ő a már fentiekben említett Korpás Pista bácsi. A vele folytatott beszélgetések alatt elmesélte, hogy 1970 óta dolgozik fejfa faragóként. A fejfaíráshoz három szerszám szükséges: “a betűvágó, a léniázó és kótics.”2 A betűvágó egy nyélre erősített egyenes vagy görbített vasrudacska, melynek hegye V -alakban végződik. Hossza 20 – 25 cm, néha pennának is nevezik. A léniázó (lénia, betűvonalozó) 35  – 40 cm hosszú, 3 cm széles lécdarab, melynek segítségével a fejfa írásos részét vonalazzák meg, hogy a sorok egyenesen írodjanak. A kótics (fakalapács) egy 20 – 25 cm-es farudacska, melynek fejrésze hasáb alakúvá szélesedik, ezzel űt aprókat a faragó a betűvágóra és formázza ki a betűket.

       A fejfák szövegeinek hosszas vizsgálata után megállapítható, hogy a feliratokat tartalmi szempontból a mai napig jelentős változatosságot hordoznak magukon. Viszont kivétel nélkül minden fejfa felirata az A-B-F-R-A, vagyis a A Boldog Feltámadás Reménye Alatt betűrövidítés kezdődik, és többségük a B-P vagyis Béke Poraira felirattal zárul. Ez a két rövidítés már azokon a múlt század eleji fejfákon is megtalálható volt, melyeket Luby Margit3  dokumentált az 1920-as években, és a szöveg tartalmi és stilisztikai jellemzői sok esetben különböztek a ma írottaktól. Balassa Iván feltárása szerint a 18. század második felétől a Tiszántúl középső és északi részén kezdett meglehetősen nagy területen elterjedni, és egészen Csongrád megyéig nyúlnak az írásos emlékek.40 Balassa egy 1946-ban megjelent halotti beszédeket tartalmazó gyűjteményre utal, amely egy 1646-os leírásból idéz: “… s íme fekete koporsóban beszegézetett holttestét immár mostan a boldog feltámadás reménysége alatt eltemettessék…” Nehéz pontosan megállapítani, hogy a rövidítés mikor jelenhetett meg a fejfákon, de Balassa szerint “aligha korábban, mint a 18. század második fele.”4 Ez egyezik a temető megnyításának időpontjával, így nyugodtan feltételezhetjük, hogy már a legelső fejfákon is olvasható volt az A-B-F-R-A fejléc. A környező falvakban, mint például a kölcsei temetőben fennmaradt fejfák egyikén sem olvasható, ellenben Túristvándiban, ahol a forma is nagyobb egyezést mutat, ott mindegyik fejfára felvésték.

        Napjainkban Szatmárcsekén a fejfák szövege az “ABFRA” betűszó után az “Itt nyugszik …” majd az elhunyt életéről szóló adatokkal folytatódik. Pl.: “Itt nyugszik Kiss Ferenc élt 50 évet párosan Fábián Ilona nejével 3 évet MH 1942” Ez általában egy rövid idézettel zárul, ami sokszor ismétlődik a fejfákon. Ime néhány elterjedt példa:

“Elcsitul a szív, mely értünk dobogott. Megpihent a kéz, mely értünk oly sokat dolgozott. Számunkra te sohasem leszel halott. Szívünkben örökké élni fogsz, mint a csillagok.”

“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, A hitet megtartottam. Isten veletek kik szerettetek.”

“Kinek szüleit nem fedí sírhalom nem is tudhatja mi az a fájdalom”

         A régi időkből maradhatott fent az “Állj meg utas ki itt elmész. Néz le bus fejfámra.” típusú felirat, ami egy a római példa “Siste gradum viator! Aspice viator!” szinte szó szerinti fordítása. Erdész feljegyzései szerint az 1960-as években még számtalan környékbeli temetőben találkozhattunk ezzel a “sírvers-motívummal”.5  Napjainkra összesen már csak 3 csekei fejfán őrződött meg.

“Állj meg utas ki itt elmész. Néz le bus fejfámra. Itt nyugszik Birgány János e földön élt 62 évet Páros esztendöt Kelnik Ilona nejével 32 évet élt. Meghalt 1977 márc. 28. Béke Poraira”

          Az évekkel később elhunyt fia és annak feleségének szintén ez a szöveg típus került a fejfájára. Valamint hasonlatos felirat olvasható, egy sokat toldozott-foltozott, szövegében már hiányos fejfán:

“Halandó ember aki mégy e fejfánál, nézd életedre hogy tör rá a halál, e sötét sirhant. Itt Varga Józsefné nyugszik koporsó ránk…”

        A csekei a temetőben mostanra már eltűnőben vannak a rímesen verselő szövegek, ezt teljesen felváltotta egy komorabb, kesergőbb típus. A korábbiakban nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy a halál okát megismertessék és nem tértek ki pontosan az elhunyt halálának, házasságának részleteire.

“id. Borbély Sándorné Született Kiss Ilona volt a nevem 56 évet éltem. Hosszú betegségben volt e földön részem. Meleg otthontól hideg sírba térek hűséges férjemtől édesanyámtól gyermekeimtől végső búcsút veszek.”

“Itt nyugosza csendes álmát e sírban m… Szücs Fáni ki élt 64 évet pár jával Bódi Jánosal élt 33 évet meghalt 1914.” 6 (A többi fejfa betűtipusától eltérő módon vésett, írott jellegű.)

       Hiába kerestem az 1973-ben még dokumentált utolsó verselő feliratok egyikét, sajnos úgy tűnik, hogy az új fajta konzerválási módszerek sem tudták megmenteni.

Kovács István“Itt Kovács István alusza csendes álmát, ki a Túr vizébe lelte a halálát 19 évig élte ifjú korát ekor végezte be ő földi Páráját szép ifjú kora ezzel végezte be. Mert hatalmas Urunk ezt ő reá mérte. Mh 1930. aug. 24. Isten veletek akik Szerettetek.” 

Ezek közé tartoznak Luby Margit feljegyzései között olvasható sírfeliratok, melyek közül kiemelném az alábbit:

“Itt nyugszik egy gyenge virág. jó szüléktől származott ág. Mándi Ferenc volt a nevem, Ki csak 9 hónapot éltem.”

       Sokszor nem resteltek tréfás verseket is megfogalmazni, de a fejfaírók ezeket a sorokat inkább csak füzeteik számára tartották meg.