ÖSSZEFOGLALÓ RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ
a Néprajzi Múzeum Szokás Gyűjteménye anyagában álló
68.120.24 leltári számú szatmárcsekei bábtáncoltató betlehem konzerválásáról, restaurálásáról 2013
Nemes Takách László restaurátorművész 1O91. Budapest, Üllői út 21. I./3. tel.: 215 – 219O
A tárgy muzeológiai adatai
A tárgy megnevezése: bábtáncoltató betlehem
A tárgy származási helye: Szatmárcseke (Szatmár megye) A tárgyat 1968-ban Dr. Györgyi Erzsébet leltározta
Leltári száma: 68.120.24
Fő méretei (restaurálás előtti, sérült, hiányos állapotában):
szélessége 100 cm, mélysége 40 cm, magassága 110 cm
helyreállítása után: szélessége 100 cm, mélysége 40 cm, magassága 180 cm
A tárgy rövid készítés-technikai leírása
A bábtáncoltató betlehem vázát a színpadot alkotó, 25 mm vastag fenyőfa deszkákra épített, különféle méretű fenyőfa lécekből, szegeléssel összetákolt szerkezet adja. A szerkezet hármas osztású; elől-nézetben három oszlopban három sort, így kilenc mezőt hoz létre. A középső oszlop legalsó mezeje erkélyszerű kialakítással a színpad nyílása, míg az oszlop tetején egy tízedik mező van kialakítva.
A hármas osztatú szerkezet tetejét két oldalt 1 – 1 kisebb, középen egy nagyobb barokk toronysisak díszíti. A betlehem emelését, mozgatását az oldalfalaira szegelt egy-egy deszkából kifaragott fogantyú teszi lehetővé.
A betlehem borításai két rétegből állnak: minden egyes mező léc vázára apró vasszegekkel karton lapokat szegeltek. A karton lapok közepén valamilyen motívum van kivágva. Ezután a kartonlapokat foltokban felragasztott színes díszpapírokkal borították. A felszegezett és díszpapírral borított mezők közötti réseket kétoldalt bevagdosott díszpapír csíkok, sallangok felragasztásával fedték le.
A bábtáncoltató betlehem színpadán a bábok alulról történő behelyezését és mozgatását „H” formájú, 25 mm szélességben kifűrészelt „járat” teszi lehetővé. A színpad játékterét két oldalt oldalkulisszák zárják le, két-két bevert vasszög közé pedig háttér díszletet lehetett beállítani, cserélni.
A betlehemet előadás közben belülről, gyertyákkal világították ki, ekkor váltak láthatóvá a kivágott mezők különféle színű, témájú árnyképei.
Két oldalon, a színpad szélén 1 – 1 db, egy emelettel feljebb egy hosszában beépített lécen 3 db bádogból csőszerűen meghajlított gyertyaállító hely van. A középen legfelső mező mögött egy – feltehetően szintén erre a célra beépített – részben elszenesedett léc található. A gyertyaállító helyek környékén mindenhol vastag sztearin lefolyások vannak.
A gyertyák kezelésére, cseréjére (is) szolgál a betlehem hátoldalán lent kivágott két nyílás, középen egy elfordítható kicsi ablak és a középen legfelső mező felhajtható hátlapja.
A lécszerkezet „zsinórpadlásán” két darab, 3 mm vastag vasdrótból kialakított hurok található, egymástól 35 cm távolságra.
A tárgy restaurálás előtti állapota
A szatmárcsekei betlehem a két világháború között került közgyűjteményébe. A II. világháború alatt sérült meg.
A tárgy minden alkotója erősen sérült: a gyengén megépített faváz több helyen szétesett, az első, felső vízszintes tartó léc három darabra törött. A barokk toronysisakok összesen 12 db fa eleméből
csak 5 db-ot találtunk meg, kettőn eredeti kereszttel, egy elem kivételével a betlehem alján.
A méreteik, szegnyomok alapján lehetett azonosítani a helyüket.
A karton-alkotók nagy részét külön dobozban vehettük át. Mind a mellékelt, mind a tárgyon megmaradt kartonok vastagon porszennyezettek, gyűröttek, többnyire szakadozottak, eltörtek voltak. A kartonokat borító egykor színes, fényes borítópapírok aligfelismerhetővé fakultak ki.
Színük csak a takarásban volt felületeken maradt fenn. Károsodásuk oka a mechanikai sérülések mellett a szín-anyagok foto-oxidációs fakulásán túl a kolofónium enyvezésű facellulóz kartonok és a mésztejes feltárású szalmacellulóz kartonok oxidációs bomlása, savasodása.
A tárgy helyreállítása során elvégzett munkák:
Az igen romos állapotban lévő tárgy darabjai helyének megtalálása, azonosítása a fellelhető szegnyomok és ragasztónyomok alapján történt.
Ezt a fa és papír alkotó-anyagok kíméletes mechanikus tisztítása követte. Tisztításhoz részben porecsetet, porszívót, részben radírport és tömbradírt (Rotring Tikky) használtunk. Ahol ezt a fa anyagok állapota engedte, nedves letörlést is alkalmaztunk.
Ez után párhuzamosan két területen folyt a munka.
A fa szerkezet megerősítése részben az eredeti
alkotók helyükre illesztésével, a vas-szegek vissza-
szegelésével történt. A betlehem felső, vízszintes fő
tartója két helyen törött el. A törött lécet fenyőfa léc
beépítésével támasztottuk alá.
A szerkezet egyik fő baja a csapolások nélkül
felállított váz megemelésekor fellépő torzulása volt.
A vázszerkezet merevítésére 45o-ban fenyőléc
átkötéseket építettünk be, illetve azokon a helyeken,
ahol a betlehem készítésekor bevert szegek már
nem tudták összetartani a léceket, vendégcsappal
erősítettük meg a szerkezetet.
A betlehem tetején három barokk toronysisak van.
Fenyődeszkából kifűrészelt váz szerkezeteikből
összesen öt darabot találtunk meg épen, és néhány töredék darabot. A hiányzó fa alkotókat kifűrészelve az eredeti darabokat fenyőfából egészítettük ki.
A két szélső toronysisak kiegészített fa szerkezete, összeállítás előtt.
A betlehem vázszerkezetét ez után már fel lehetett állítani.
A lécváz megerősítésével, felépítésével párhuzamosan történt a karton anyagok mechanikus tisztítása, majd a kifakult, savasan törékeny, a kivágott mintáknál a gyertyafény melegétől kitöredezett borítópapírok és a kartonok savtalanítása kalcium-hidroxid oldattal, majd aborítópapírok lebontása a savasodott kartonokról.
A munkát egyrészt a savas papírok törékenysége nehezítette, másrészt az, hogy bizonyos mezők díszpapír borítását enyvvel, másokét keményítő-keverékkel ragasztották fel. A porító papírok felületét fátyolpapírral megkasírozva, Bondinával együtt mozgatva, átvilágító asztalon, meleg vízzel, az enyvvel ragasztott borító papírok viszonylag könnyebben lebonthatók voltak.
Más, gyengébb minőségű, magas lignin- tartalmú és faköszörület tartalmú, keményítő keverékkel ragasztott papírok még enzimes kezelés (amiláz, Pankreoflat) után sem váltak lebonthatóvá a borítópapír szétesése nélkül.
Az egyes mezők díszpapírjának lebontása
előtt és alatt a tapasztaltakat fotózással is
rögzítettük. Így dokumentálva van a borító
papírok állapota, és a lebontásuk után
előkerült, a kivágott minták felvázolásakor
keletkezett vázoló vonalak, illetve több mező kartonján is a „Tóth István” bejegyzés.
Több mező kartonján is előkerült „Tóth István” illetve „Tóth” bejegyzés a borítópapír alól.
Több olyan mezőt is találtunk, amelyen papírmaradványok mutatták, hogy többször is voltak borítva. A megfakult zöld papírral borított „csillagos üstökös” mezőjén korábbi piros papírmaradványok kerültek elő.
A „koronás kiscímer”-t ábrázoló mező bal alsó sarkát ki kellett egészíteni savmentes kartonnal. A kartonra visszahelyezett eredeti borító papírok itt is a kivágott minta mentén pusztultak el. Feltűnő, hogy a papírfoltok nem követik a kivágott minta formáját, miközben nyilván való, hogy céljuk a címer több színben való megjelenítése.
A kifakult papírok egykori színeit csak nyomokban lehetett felfedezni.
Ez alól a sötétvörös kraplakk szín kivétel.
Nemes Takách László restaurátorművész 1O91. Budapest, Üllői út 21. I./3. tel.: 215 – 219O