A szatmárcsekei fejfának megvan a maga hagyományos formája, melytől a helyi faragó nem tér el. A csekei fejfa tölgyfából készül, a föld feletti rész sokszor másfél – két méter hosszú is lehet. Szigorú meghatározás szerint: “előlről sík, hátulról pedig ívesen hajló lapokkal határolt, csúcsban végződő, változó keresztmetszetű hasábtömb.” Mint azt a fejfák eredete című fejezetetben igyekeztem összefoglalni itt szintén le kell szögeznem, hogy a fejfák formáját illetően Nyárády funkcionalista tézisével értek egyet, miszerint a jellegzetes keskenyedő, íves fejrész “az írásmező csapadék elleni védelmét szolgálja, úgy mint a csúcsos kialakítás az egész fejfáét. A mások által emberi arcélnek vélt díszítés (“magyar bajusz”) a mindennapi használati tárgyakon is alkalmazott jelentés nélküli barokk cifrázat.””1 A fejfát általában ács vagy kerékgyártó mester, segédjével készítette egykoron. A csekei fejfák mind egy tipusra készülnek: a fatörzs három, megközelítőleg egyenlő egységre van osztva. A felső, hatszögletű rész homlokéle előreugró “párkányzati” részként védi az alatta lévő feliratos felületet. Ebbe vágják bele a un. “magyar bajusz”-t, mely számos formában jelent meg. Szatmárcseke magyar bajusz

Szatmárcseke magyar bajusz2    A sík feliratos rész után következik a fejfa ötszögű “töve, alja, lába”, amit általában 80 cm mélyre beásnak  a földbe. A talaj nedvessége miatt a lábazat idővel rothadásának indul és a fejfát a kidőlés fenyegeti. Ennek elkerülése végett sokszor egyre mélyebbre és mélyebbre ássák a fejfát, így több évtized elteltével az írásos rész eltűnik és az elhunyt azonosíthatatlanná válik. Az archív felvételeken még sok ilyen fejfát csodálhatunk meg, a Sváb és Rutai által készített metszeteken pedig egészen nagy, a maiakhoz viszonyítva akár három – négyszer nagyobb átmérőjű fejfák is dokumentálva vannak.2

metszet

Sváb -Rutai metszet Forster Központ

       Manapság már nagyon ritkán állítanak ilyen lényegesen nagyobb átmérőjű fejfákat, mert a szükséges tölgyfát Kölcséről hozzák, hiszen Csekén nincs megfelelő. “Napjainkban, – mesélte szomorúan Korpás Pista – 2-3 hetet is várni kell, hogy rendes fejfához jussunk. Sokszor ideiglenes sírtáblát állítunk a temetéskor. Sajnos a mai erdőgazdálkodás nem fordít elég figyelmet a csekei és a környező falvak fatelepítésére, így nincs idejük a fáknak megerősődni.” Régen ezzel nem volt probléma, hiszen, mint ahogy a környék földrajzineve is mutatja – Erdőhát – inkább írtották az erdőt, hogy elég terület legyen a gazdálkodáshoz és a betelepített lakosok házainak felépítéséhez.

       A múltban számtalanszor előfordult, hogy amikor egy csekei más faluba házasodott, halála esetén rokonai a szülőfaluból hozattak fejfát. Erdész Sándor az erdőháti fejfaírókról született átfogó tanulmányában felkiáltójellel emeli ki, hogy ez különösen a szatmárcsekeiekre jellemző.3 Így fordulhatott elő, hogy az etnográfus az 1960-as években Túristvándiban, Vámosorosziban, Sonkádon és Kölcsén is találkozott a jellegzetes hatszögletű fejfákkal. Nem hagyott nyugodni ez a megállapítás, ezért a 2015 novemberi terepmunkám során ellátogattam a kölcsei és a túristvándi temetőbe is. Utólag bebizonyosodott, hogy ez a kitérő elmaradhatatlan volt a fejfák történetének megértéséhez. Kölcsén két temetőt találtam, az új temetőben a katolikus és a református sírhelyeket csupán egy betonút szeli ketté, nincs külön temető szentelve nekik. A katolikus, nyugati oldalon nem találtam csónak formájú fejfát, ám a keleti részen hamar rábukkantam néhány csekeire emlékeztető fejfára a domináló műkő síremlékek között.

Csónakalakú fejfák Kölcsén

Csónakalakú fejfák Kölcsén

Csónakalakú fejfa Kölcsén

Csónakalakú fejfa Kölcsén

Szomorúfűz motívumos fejfa Kölcsén

Szomorúfűz motívumos fejfa Kölcsén

Fejfa hátsó faragása Kölcsén

Fejfa hátsó faragása Kölcsén

Csónakalakú fejfák Kölcsén

Csónakalakú fejfák Kölcsén

      Egy gyors számolással körülbelül 15-20 fejfát találtam az egész területen szétszóródva. Tájolásuk megegyezik a csekeivel – a kő síremlékeké is – vagyis felirattal nyugatnak néznek, alakjukban viszont találunk néhány eltérést. A fejfák többségét úgy munkálták meg, hogy kiugró “párkányzati” rész védi a feliratot, de az felfelé nem ékformában csúcsosodik, hanem sík, lecsapott végben zárul. Az időjárási viszontagságok miatt ez már sokszor cikk-cakkosra töredezett. A csekeinél csúcsosra alakított, magyar bajusszal tarkított rész itt elmarad és inkább a rajzos motívumok megfaragására alkalmasabb lapos kiképzést válaszották a fejfafaragók. Így kerülhettek rá a szomorúfűz vagy indás motívum díszítések. A hátsó rész faragása sem hegyesen élben végződik, hanem egy lapos, sík részben zárul. Összeségében megállapítható, hogy a kölcsei fejfák – az ékes formájú részek elmaradása miatt – sokkal inkább emlékeztet egy ladik alakjára. Ebből arra következtethetünk, hogy ez az ősibb fejfa forma alakult át a csekeire, ahol a fejfaragók igyekeztek az időtállóság jegyében tovább fejleszteni az eredetei típust.

Az ótemető Kölcsén

Az ótemető Kölcsén

Zik-zak motívumos fejfa a kölcsei ótemetőben

Zik-zak motívumos fejfa a kölcsei ótemetőben

Magyar bajusszal díszített fejfa a kölcsei ótemetőben

Magyar bajusszal díszített fejfa a kölcsei ótemetőben

Csónak alakú fejfa hátoldala a kölcsei ótemetőben

Csónak alakú fejfa hátoldala a kölcsei ótemetőben

Magyar bajusszal díszített fejfa a kölcsei ótemetőben

Magyar bajusszal díszített fejfa a kölcsei ótemetőben

Kerítéssel lezárt családi temetkezésihely a kölcsei ótemetőben

Kerítéssel lezárt családi temetkezésihely a kölcsei ótemetőben

   Szerencsére nem mentem el a 40-50 éve – kis mérete miatt – hátrahagyott régi temető mellett. Az erdős, avarral és borostyánnal borított területen többségben fából faragott fejfák vannak (kereszt és csónak forma egyaránt), de már megjelentek a műkő síremlékek is. A fából készültek alakja megegyezik az új temetőben használtéval, de találtam egyet, ami a csekei csúcsban végződővel azonos és a készítője még a magyar bajuszt is igyekezett megformázni rajta. Sajnos a felirat már alig olvasható, de előfordulhat, hogy ez az egyik utolsó emléke az Erdész által lejegyzett Csekéből Kölcsébe házasodók egyikének.

Csónakalakú fejfák Túristvándiban

Csónakalakú fejfák Túristvándiban

Csónakalakú fejfa Túristvándiban

Csónakalakú fejfa Túristvándiban

Csónakalakú fejfa Túristvándiban

Csónakalakú fejfa Túristvándiban

Keleti irányba felállított fejfa Túristvándiban

Keleti irányba felállított fejfa Túristvándiban

Csónak alakú fejfa Túristvándiban

Csónak alakú fejfa Túristvándiban

    Túristvándiban is felkerestem a temetőt, ahol szintén azonos területen, de egy betonúttal különválasztva fekszenek a katolikus és református elhunytak. A reformátusok itt is a keleti oldalon találhatók, és az 50-60 fennmaradt fejfa mind nyugatra néz (kivéve 2db), nem úgy mint a kősíremlékek, ahol nincs egység a tájolásban. Az összes fejfa formája többnyire azonos a csekeiével, élben végződik elől, hátul és a teteje is és sokat a magyar bajusz díszítéssel is elláttak.

   A fentiekben leírtak összegzéseként megállapítható, hogy a fejfák formájának egyedisége részben megkérdőjelezhető. Hiszen a szomszédos falvakban végzett kutatások azt igazolják, hogy a nép körébena fasíremlékkel történő temetkezés teljesen elterjedt, hétköznapi szokásnak számított a XVIII.-XX. században. Kizárólag a nemesi családok engedhették meg maguknak, hogy díszkővet állíttassanak. Minden faluközösségnek megvolt az a néhány apróbb sajátossága, jellemvonása, melynek köszönhetően kissé eltérőbb, egyedibb lett a többitől. A szatmárcsekei temető egysége és fejfáinak fennmaradása javarészt annak eredménye, hogy nemzeti Hymnuszunk költőjét, Kölcsey Ferencet itt helyezték öröknyugalomra és ezáltal nagyobb megbecsülésnek örvend a környező falvak átlagosnak tekintett sírkertjeivel szemben.