„a puszta, magányos falu Szatmárnak végső szélén“

„Cseke a Kölcsei Uradalomhoz tartozó Magyar falu, éjszakról a Tisza vize Bereg Vármegyétől hasíttya, a határa többnyire sárga agyagos, de a Tiszához közeli homokos, melly mindenféle őszi, tavaszi vetést megterem, kaszálója sikeres, és hasznos szénát terem, tűzi, és épületre való fája bőségesen, jó legelője, hanem a határját gyakran árvizek járják. Legtöbbet bírnak benne Kölchei Kende Pál maradéki, aki a Vármegyének érdemes Fel-lspánnya, ’s kinek lakóhelye vala; vagynak több földes Urai-is Kölchei Kende László, Jármy Sára Kölcsey Balintné, Gróf Rhédey Lajos Királyi Kamarás, Pongrácz László Kapitány, lsaák Gáspár, és Gulácsy Gábor Urak. 180 házból áll ezen helység, a Reformátusoknak téglából épüIt régi Templomok, Ptédikátorok Szarvady László, piatzozások Károlyba, Debretzenbe, Szathmáron, és Beregszázba, szép almás, szilvás gyiimöltsösseik vagynak, mellyeknek terméseit a Tiszán máshová hordanak, vagy sót vivő csajkákhoz kormányságra állanak, szép szarvas marhákat is nevelnek.“

Szatmárcseke légifelvétel 2018

      Szatmárcseke a Felső-Tisza-vidékén fekszik, a Szatmári-síkság észak-keleti részén. A községet minden oldalról folyók veszik körül, északon és észak-nyugaton a Tisza határolja, keleten a Túr-csatorna, délen pedig a Túr folyó. Csekéről az első okleveles 1 Ihre Ausgaben s. I. Szentpétery: Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. T.I. 1001-1270. Budapestini 1923-1930, Nr. 379. feljegyzést 1181-ből 2III. Béla 1181-ben elrendelte az írásbeliséget, ami azt jelentette, hogy minden elé kerülő ügyet írásba kellett rögzíteni. Létrehozta a királyi kancelláriát, amelynek feladata a központi hatalom okmányainak kezelése lett. Emiatt a történelem-kutatás során nagyon sokszor találkozunk ezzel a dátummal, mint első feljegyzett emlék. „Minthogy az emberi természet gyarlósága következtében s az idő előrehaladásával a letűnt dolgok emlékezetét könnyen elragadja a feledés, illő az írás erejével megerősíteni azt, amiben a szerződő felek egymás között megállapodtak. Hogy ez az írás segítségével és alkalmatos férfiak tanúbizonyságával sérthetetlenül és szilárdan megmaradjon, azért én, Béla, Magyarország dicső királya megfontoltan és királyi méltóságomnak jövőjéről is gondoskodva – nehogy bármilyen az én személyem előtt megtárgyalt és megvitatott ügy feledésbe merüljön – szükségesnek tartottam, hogy minden, az én felséges személyem jelenlétében előadott dolog az írás bizonyosságával erősítessék meg…” olvashatjuk, amikor még élt a Cseke néve ismert, falualapító, erdőőr. 

I. Lajos király 1344-ben a Szentemágocs nemzetségbeli birtokokat Kölcsey Máté fiainak adta. 

Ezt a Szentemágócs nemzetségbe tartozó, czégényi monostor apát, Kulchey ispán a kegyurakkal közösen készítette az egyházi javakról és a birtokhatárvonalairól. Eszerint a Jeszenő-erdőben négy prédium, azaz uradalom tartozott hozzá: Gebusa, Milota, Túr és Cheke. Ez utóbbiról ezt írták: „Cheke prédiumon lovasok vannak, akiknek nevei … stb. (!) és mások, akiknek közülük egy erdőőr parancsol, akit Chekének neveznek.” Tehát bizonyos, hogy a helység neve ebből a személynévből született.

Az 1200-as évek elején a Tisza és a Túr folyók szegletében egy palánkvár épült, mely a tatárjárás idején védelmet nyújtott az itt lakóknak. A tatárok elvonulása után IV. Béla király elrendelte a vár megerősítését, de az a XV. század körül végleg elpusztult. Emlékét máig őrzi a „Várszegi forgó” nevű határrész. 

 Cseke lakossága az évszázadok során sok viszontagságon ment keresztül. 1565-ben a Kisarnál táborozó török csapatok itt is pusztítottak, a Rákóczi-szabadságharc idején Schwendi Lázár osztrák tábornok hadai arany és ezüst után kutatva még a cintermet is feldúlták. 

1709-ben és 1742-ben pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, majd 1865-ben tűzvész pusztított, amelyben a XV. században épült református templom és a harangláb is leégett.

1795-ben az igen megritkult falusi lakosság számának növelésére Kende Pál alispán 16 Zemplén vármegyei katolikus családot telepített a faluba. Ekkor alakult ki a mai Dózsa György utca, Kossuth utca, Lenin utca. Számukra a csekei Szigeten katolikus temetőt nyitottak, ahol az elhunytaknak keresztet állíthattak (1796-1800). Első állandó lelkipásztoruk Árvay Jakab lett, első templomuk, plébániájuk és iskolájuk 1841-re épült fel.

    Kölcsey Ferenc jelentős nemesi földbirtokkal rendelkezett Szatmárcsekén, 1815-től élt a községben, és 1838. augusztus 24–én bekövetkezett halála utána település sírkertjében helyezték örök nyugalomra. Kölcsey barátjának, Kállay Ferencnek küldött levelében az alábbiak írja  új otthonáról: „A körny, amelyben lakom, el van dugva szem elől, szép, de vad és felette magányos. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban hagy laknunk. Egyfelől nagy erdők körítnek, másfelől nyílás esik, s láthatárainkat a máramarosi hóbércek határoz­zák.” 3Kölcsey Ferenc Összes Művei III. (sajtó alá rendezte: SZAUDER Józsefné és SZAUDER József.) Bp. 1960. 207.

     Az Erdőháti térséget a XIX. században még elsősorban erdők, elvadult mocsarak uralták, kevés megművelésre alkalmas terület jellemezte, ezeket pedig gyakorta fenyegették árvizek. Az itt élők évente legalább három áradással számoltak: kora tavaszi, kora nyári (zöldár), és a késő őszi. 4Cservenyák. 1993. 18.o.Minden árvíz a térség alapvető mezőgazdasági tevékenységét veszélyeztette, ezért az 1800-as évek végén a Tisza vízfolyásának szabályozása során a szárazmeder partjára vert homokból ötméter magas gátrendszert építettek.5Amedeo. 2001. 28. o. Az özönvizek során a kisebb helyváltoztatásokhoz is vízi járműre volt szükség, ezért akkoriban minden háznál tartottak csólnakot. A rendszeres árvizek szántóföldeket, kaszálókat öntöttek el, ezért a csekeiek az állattartásra, erdőszerű almásokra, szilvásokra, körte- és diófák termésére alapozták megélhetésüket. A falusi kultúra meghatározó eleme a több száz éves hagyományokon nyugvó gyümölcsaszalás, valamint lekvár- és pálinkafőzés.

    Sorsfordító esemény volt a csekeiek életében, amikor a XIX. század második felében a Vásárhelyi Pál-féle Tisza-szabályozás során a folyó csekei és halabori kanyarulát levágták, majd 1894-ben az Ecsedi-lápot és a Szernye-mocsarat is lecsapolták. Ennek következményeként a nemesség birtokrendszer, illetve a földművelésre alkalmas területek nagysága jelentősen megnőtt, ugyanakkor az addig fő megélhetési forrást biztosító halászat gyakorlatilag teljesen megszűnt.6Uo. 32. o. A szabályozás előtti térképeken tisztán látszik a Szatmárcsekét keresztülszelő Cservájás-patak, ami Alvégre és Felvégre osztotta a települést. Hordalékából dombot emelt, majd elfolyt a református temető nyugati oldalánál, és a Tisza lápos holtágába futott bele.

  1871–1950 között nagyközség lett. A Cseke elnevezést a helységnevek törzskönyvezése során, 1907-ben változtatták Szatmárcsekére. Ennek oka az volt, hogy az ország más megyéiben (Bars, Nógrád) több település is viselte ezt a nevet.

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés értelmében Szatmár területének több mint 70 százaléka került felosztásra a Szovjetunió és Románia között. A régió elvesztette legfontosabb városait Beregszászt, Szatmárnémetit és Nagykárolyt, melynek következményeként rövid időn belül gazdasági és kulturális hanyatlás jelei kezdtek el mutatkozni. A II. világháború végén a térség frontvonallá vált, és hatalmas károk keletkeztek: utakat, hidakat, vasútvonalakat romboltak le. Ezután az életszínvonal lassan elkezdett felzárkozni az ország fejlettebb részeihez, de évtizedes elmaradottságát a mai napig nem tudta ledolgozni. A növénytermesztés és az állattenyésztés az 1960-as években környék gazdaságának alappillérei voltak, a munkaképes lakosság 70 százaléka dolgozott ezekben az ágazatokban.

2019-ben állandó lakossága 1625 fő, 520 család.