Kölcsey Ignác (1822–1882) a híres költőhöz, Kölcsey Ferenchez hasonlóan jogvégzett ember volt, aki jelentős szerepet vállalt a korabeli politikai és vármegyei közéletben. Bár a költő halálakor (1838) ő még csak tizenhat éves volt, bizonyos, hogy közeli kapcsolatban álltak egymással. Ignác egész életében hűen vitte tovább nagynevű rokona szabadság- és hazaszeretet-eszményét, aminek legékesebb bizonyítéka, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején nemzetőr kapitányként szolgált.
A Kölcsey család csekei kúriája Ignác idejében a magyar kultúra és hazafiság szellemiségének menedékeként működött az akkori sivár falusi életben. Háza nyitva állt a szellemi épülésre vágyó nemesség előtt; a Kölcsey-porta a művelődés kis lámpásaként világított a régióban.
Kölcsey Ignác végső nyughelye a híres szatmárcsekei temető egyik különálló, egykoron falécekkel lekerített Kölcsey-sírkertjében található. Ugyanitt helyezték örök nyugalomra az 1938-ban elhunyt Kölcsey Györgyöt is. A források szerint eredetileg ezen a lekerített területen állt Kölcsey Jánosnak, feleségének, Lázári Nagy Eszternek, valamint lányuknak, Kölcsey Katalinnak a fejfája is, ám ezek napjainkra sajnos már megsemmisültek.
A családhoz kötődő helyi emlékezet egyik különösen érdekes alakja ez utóbbi hölgy, Kölcsey Katinka, aki elvált asszonyként egészen nyolcvanadik életévéig, 1910-es haláláig élt Csekén. A falu népe csak „pipás Katiként” emlegette, mivel közismerten erős dohányos volt.