A valaha sűrű erdők, kanyargó folyók és gazdag élővilágú lápok ölelésében rejtőzködő falu mindennapi szokásait nem befolyásolták jelentősen külső hatások, de Mária Terézia felvilágosult, abszolutista uralkodó rendeleteinek megfelelően egy idő után nem temetkeztek többet a cinterembe (templomkert) , 1776-ban a falu határain kívülre került a kegyhely. Az új temetőt a református templomtól induló Sikátor utca (ma Táncsics utca) végén, egy elhagyatott telken alakították ki, illetve szentelték fel. Az uralkodó törvénybe foglalta: „hagyják figyelmen kívül, hogy gazdagabb, vagy szegényebb emberről van szó, csak arra legyenek tekintettel, hogy akik közt szülő-gyermek vagy rokoni kapcsolat van, illetve házastársak, azokat egymás mellé temessék.” A sírok lassan gyűltek, igazi temetőkultúra csak 1973 után alakult ki, miután műemléki védelem alá helyezték a temetőt és a fejfákat.

A „fejtű való fa” vagyis a fejfa az elhunyt feje fölött magasodik, annak háttal áll, és nyugat felé néz. A sírok észak-déli irányba, többé-kevésbé párhuzamos sorokban fekszenek, de számos a sorból 1-1,5 métert kiugró fejfát is találni.

Az ujj temetőbe – bejegyzés a csekei halotti anyakönyvben 1776-ból

2022-ben az út keleti oldalán 16 sorban összesen 416 darab fejfát számolhattak össze a látogatók, a nyugati oldalon 23 sorban pedig 886 sírhelyet írtam össze, tehát jelenleg 1302 elhunyt síremléke tekinthető meg a temetőben.