A szatmárcsekei temetőben használt sírjelek fejfák.
A fejfát temetéskor a sír fej felőli végéhez tűzik be. Sok helyen lábfát szúrtak le a sír másik végébe, amely egy vagy gyakran több díszítetlen rúd, amelyen a halottat a temetőbe vitték. A fejfa anyaga tölgy vagy akác, esetleg cser, hossza 80–150, néha 200–300 cm. A földbe kb. 1/3 része kerül, ezt megszenesítik vagy kátránnyal kenik be, hogy tartósabb legyen. Egyes részeit általában elnevezik: a felső vég a homloka, feje, alatta esetleg nyaka, válla, középső rész a törzse, néhol dereka, földbe kerülő első vége pedig a lába, esetleg talpa.
A kopjafa meglétére már hódoltság kori források is utalnak. Faragása és díszítésmódja a guzsalyéhoz hasonló: karcsú testét mind a négy oldalán egyformán vésett mértanias elemek díszítik. Gyakran festették is. Általában nincs „homloka”, így felirata sem; többnyire csak a halál évét vésték rá. Csúcsa általában virág, gömb, buzogány, láng, szív stb. díszekben végződik, amely néhol a halott nemének megkülönböztetésére is szolgált.